Tudtuk, hogy idén nem gyűlünk össze az aulában ünnepelni a jeles napot, s azt a kisközösséget, amely műsort hoz létre számunkra. Tudtuk, hogy ez lesz az első év, amikor a kokárda mellett a maszk lesz a közös viselet, szomorúságunkra.

Azt nem tudtuk, hogy idén is kamerák előtt várjuk az ünnepet, és nem tudtuk, hogy a szekrényben maradnak az ünneplőruhák.

Még így is megrendítő és felemelő, hogy diákjaink, tanáraink már felkészültek – az üres épület március 15-ei dekorációval maradt magára. Még végig kell gondolnunk, ezen az éven mit üzen az ünnep – hogyan kell csendben elgondolkodni, legfőképp azon, mekkora a magány közösségünk nélkül!

Kívánunk szép ünnepet mindannyiunknak!