Ma – Leskó István tanár úr gondolata mentén, kooperálva – hozzánk is megérkezett a megrendítő tanú utóda: kötelességeink szaporodnak, értékmentésünk elköteleződés…
„A székelykeresztúri Gyárfás-kúria udvarán található Petőfi körtefájaként elhíresült fa arról nevezetes, hogy a költő a halála előtti utolsó estéjét töltötte itt 1849-ben, ennek a fának az ágai alatt, mely egészen az 1960-as évekig élt.
"Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik ő látta volt
verset írni utoljára."
Kányádi Sándor 1954-ben írt versének sorai fájón siratták Petőfi körtéjét.
Talán még a széltől is óvták a fát, kerítést állítottak, kopjafákon emlékeztek meg a híres, „utolsó tanúról”, de az idő végül ezt a fát is felemésztette.
A kúria épületében az 1950-es években kórházat rendeztek be, belgyógyászattal, gyermek- és tüdőgyógyászati osztállyal. Utóbbiban kezeltette magát többször is nagykedei Farkas Ferenc, aki szabadidejében szívesen kertészkedett, és nagy tisztelője volt Petőfinek. A kúria udvaráról az akkor még élő eredeti körtefáról oltóágat vágott magának, melyet a saját kertjében fel is használt, megmentve a későbbi generációknak a fa genetikai mintáját.
A nagykedei háza udvarán lévő körtefa, melyre ráoltotta az eredeti kálmánkörte fát, még most is él, de idős kora miatt már egyik fele kezd kiszáradni. Erről a fáról Magyarország különböző településeire is került már oltóvessző, és Erdélyben is szép számmal megtalálhatóak már a fa klónjai. Mindennek azért van jelentősége, mert ugyanazt a körtét szedhetjük, és ízlelhetjük meg, mint Petőfi annak idején.”