Nemrég egy Arisztotelész-idézet jött velem szembe, miszerint a kultúra jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.

Két évig bujkáltunk menedékeinkben. Csendesen, de töretlen kitartással. Tanítottunk zenét is és tanultuk, hogy hogyan lehet online zenét tanítani. Ahogy a csepegő víz is kikezdi a sziklát, mi sem adtuk fel és a gyerekek sem. Mennyire felértékelődtek a közösségi érzést nyújtó iskolai rendezvények. A COVID elleni védekezés szabályainak enyhülésével úgy vágytunk egy aulában megrendezett iskolagyűlésre, megemlékezésre vagy bármilyen közösségi programra, mint a mélyből felbukkanó gyöngyhalász az oxigénre.

A Zengő7 nem csak egy színpad, ahol egy héten keresztül élő zene szól. A szereplők szemében motiváció, a felkészítő tanár számára inspiráció, a hallgatóság és mindannyiunk részére közösségi tér, örömforrás. Az elmúlt, közel húsz évnyi Zengő7-hez képest az idei szolidabb volt, számszerűleg kevesebb szereplővel, de annál nagyobb emocionális bázissal. Jó volt látni, hogy a közönség soraiban az alsós osztályok mellett végig ott voltak a felsőseink is - ötödiktől nyolcadikig. Két év kimaradt. Az első három évfolyam számára ez volt az első zengedezés. Sok idő eltelt. Aki a zenei héten Mozart duetteket játszhatott tanárával a színpadon, az első COVID hullám idején kezdte a hegedű tanulását.

A produkciók között hallhattunk magyar népdalainkból, európai népek zenéiből, valamint a komolyzene minden művészeti korszakából ízelítőt bőven. Az egyéni hangszeres felállás mellett megszólaltak duettek, kamaraegyüttesek és osztályszintű produkciók.

Gratulálunk a szereplőknek! Jó volt újra együtt.

Leskó István

ének-zene tanár

programszervező