„Minden diák tud tanulni… csak nem ugyanazon a napon, vagy ugyanazon a módon.” Reményünk, hogy tanáraink hitéből szólt az idézet, amely sok másikkal együtt fogadott ma reggel bennünket.

Nem volt részünk ilyen pedagógusnapi meglepetésben – soha. Lassan letettük, kicsit megfáradt ünnepként léptünk át rajta: de ma elért a lelkünkig minden üzenet, amellyel a szülők és a diákok fogadtak. Megragadó mondatok, díszben álló lépcsők, tanári, aula, elmondhatatlanul sok sütemény, kávé a tanári szobában, kedves köszöntés, legfőképp helyettünk megtartott első órák.

Amíg mi a tanáriban dolgoztuk fel a kapottakat, beszélgethettünk, könnyet, mosolyt váltogatva, addig minden osztályunkat szülők vigyázták: volt ügyvéd édesapával végiggondolt bírósági tárgyalás, csapatépítő játékok, mentőorvos édesapa tanított stabil oldalfekvést, rádióigazgató apa beszélt a fotózásról, édesanyák vetítettek kiváló diasorokat természetről, gyerekkorukról. Nem lehet elég intenzíven és elég sokszor elmondanunk: végtelenül jól esett a köszöntés! Hálásan köszönjük a gesztust, a nagy munkát, a szép szervezést, a kivett szabadságokat, a nagy melegben sütött süteményeket, a gondosan őrzött titkot – igazi meglepetés volt!